Dibutil-ftalát Bevezetés
Dibutil-ftalát (DBP) Színtelen, olajos folyadék, ragacsos állagú és különleges szagú. Ftálsavanhidridet és butanolt használ alapanyagként. A fizikai tulajdonságok a következők: olvadáspont 3,5 ℃ (fagypont alatt), forráspont 340 ℃ (magas hőmérsékletű bepárlást igényel), sűrűség 1,045 g/ml (kissé magasabb, mint a vízé). A dibutil-ftalát nehezen oldódik vízben, de könnyen oldódik szerves oldószerekben, például alkoholban és éterben. A DBP egy tipikus észtervegyület, és széles körben használt általános célú lágyítószer az ipari termelésben és a laboratóriumi kutatásban. Egyedi molekulaszerkezete kiváló lágyító tulajdonságokkal, kompatibilitással és feldolgozási rugalmassággal ruházza fel.
Hatékony lágyítószerként a DBP-t főként olyan anyagok módosítására használják, mint a polivinil-klorid (PVC), a cellulóz-észterek és a természetes gumi. Az intermolekuláris erőkön keresztül hatékonyan javíthatja az anyagok rugalmasságát és hidegállóságát. A DBP-t gyakran használják olyan termékekben, mint az esőkabátok és a játékok rugalmas alkatrészei. Az iparban a DBP oldószerként is használható körömlakkhoz (a színtartósság fokozására), orvostechnikai eszközökhöz (vérzsákok, műszív öntőfóliák), festékekhez, ragasztókhoz és egyéb termékekhez.
A dibutil-ftalátot általában vashordókban és IBC-hordókban csomagolják. Hűvös, szellőző raktárban kell tárolni, oxidálószerektől és savaktól elkülönítve. A DBP-t szintén távol kell tartani tűztől és hőforrásoktól. ENSZ-száma: 3082.